A vágásálló kesztyűk osztályozásának leggyakoribb szabványa az Európai Unió BS EN 388 szabványa (amely megegyezik az AUSZTRÁL/Új-Zéland AS/NZS 2161.3 szabványsal). A szabványspecifikációk 4 mechanikai kockázattípusra terjednek ki, nevezetesen a kopásállóságra, a vágásállóságra, a szakadásállóságra és a szúrásállóságra. . Az előírásoknak megfelelő kesztyűket kovácskalapács vasaló képpajzs logóval kell megjelölni, és a védelmi szintet 1-től 4-ig kell kifejezni. Egyes vágásálló kesztyűk akár a legmagasabb, 5-ös vágásálló minősítést is elérhetik. Néha "x" és "0" is használható, jelezve, hogy azok nem alkalmazhatók, és a minősítés alacsonyabb, mint "1". A vágásálló kesztyűknek meg kell felelniük az általános, kényelmi és hatékonysági követelményeknek, a vizsgálati eljárásoknak, valamint a címkézésnek és a BS EN 420 szabványban szereplő információknak is, mint például a víz behatolása és a bőrkesztyűvel felszabaduló hatértékű króm mennyisége.
A vágásálló kesztyűk vágásálló vizsgálati folyamata a következő: mintát kell venni a kesztyű tenyerében, oda-vissza vágni egy volfráma acél forgóvágóval, és rögzíteni kell a mintán való átvágáshoz szükséges fordulatszámot, hogy összehasonlítsuk az egyidejűleg átlapolt és tesztelt standard pamutminták eredményeit , Minél magasabb a számított index , annál erősebb a vágásállóság. A vágásállósági vizsgálat azonban nem alkalmazható nagyon kemény anyagokra.
